GYIK

1. Hogyan zajlik a családállítás csoportban?

Az általam vezetett családállítás fedett módon történik, azaz a témát csak a témahozó és én ismerem.

Először minden állítást kérővel négyszemközt átbeszéljük a témáját és ennek alapján meghatározom a kezdő rendszerelemeket.

A családállítás során a résztvevők megjelenítik a családtagokat és a problémás elemeket. A térben való elhelyezkedésükből, egymáshoz képesti viszonyaikból, érzéseikből lehet következtetni a rendszeren belüli dinamikákra. 

Amikor egy családállításon keresztül rálátunk, hol borult fel a rend (BERT HELLINGER SZERETET RENDJE), lehetőségünk nyílik a korrekcióra. A cél nem a múlt megváltoztatása, hanem az, hogy "mindenki" visszakerüljön a saját, méltó helyére. Ha helyreáll a rend, a nehéz sorsok és terhek helyett megérkezik az erő és a támogatás a felmenőktől. 

A folyamat során megjelenő, a családi vagy egyéb szervezeti rendszerben megmutatkozó traumát, nehézséget s azokat kísérő érzelmeket, érzéseket a tudattalanból a tudatosba emeljük, s ezáltal az őket megtisztelő helyre kerülhetnek egy új, harmonikusabb belső rend érdekében.

2. Mi a teendőm amikor képviselő / résztvevő vagyok egy állításban?

Sokan aggódnak, hogy "tudniuk kell-e valamit" vagy "színészkedniük kell-e".

A válasz: nem.

  • Nem kell kitalálnod semmit: Csak annyi a dolgod, hogy jelen vagy, és figyeled, milyen testi érzeteid vagy késztetéseid támadnak.

  • Nincs jó vagy rossz válasz: Ha azt érzed, hogy el akarsz fordulni, vagy nehéz a lábad, az egy fontos információ a rendszer számára.

  • Védett környezet: Az állítás végén egy rövid rituáléval "letesszük" a szerepeket, így az idegen sorsokat nem viszed haza magaddal.

3. Miért jó résztvevőként jelen lenni egy családállításon?

Sok résztvevő tapasztalja, hogy már attól is változás történik benne, az életében, hogy mások állításaiban vesz részt. 

 A családállításban résztvevőként lenni is egy mély önismereti utazás, erősödhet empátiánk, intuíciós képességünk. A csoportban megtapasztalt reflexiók segítenek a mindennapok nehezebb társas kapcsolataiban is eligazodni, megtalálni a helyes kommunikációt, viselkedési formát.

4. "Mi van, ha én nem érzek semmit?" – A leggyakoribb félelem

Gyakran halljuk az első alkalommal érkezőktől: "Én nem vagyok spirituális alkat, attól félek, csak állni fogok ott, és nem történik semmi." Ha te is így érzel, van egy jó hírünk: Ez teljesen rendben van, és valójában ez is egy értékes információ.

Miért ne aggódj emiatt:

  • A "semmi" is érzés: Ha egy szerepben azt érzed, hogy érzelmileg üres vagy, vagy falat húztál magad köré, az a családi rendszerben gyakran egy konkrét állapotot tükröz (például egy sokkos állapotot vagy egy érzelmileg elérhetetlen családtagot). A te "nem-érzésed" tehát kulcsfontosságú lehet a megoldáshoz!

  • Nem kell spirituálisnak lenned: A családállítás nem hitkérdés, hanem egy rendszerszemléletű folyamat. A tested akkor is jelez, ha nem "hiszel" benne – lehet, hogy csak egy feszülést érzel a válladban, egy hirtelen ásítást, vagy azt, hogy inkább a padlót néznéd. Ezek a mikro-jelzések bőven elegendőek.

  • Nincs teljesítménykényszer: Itt nem kell produkálnod magad. Nem színművészeti feladatot kapsz, hanem egy lehetőséget a tiszta jelenlétre. Senki nem fogja számonkérni rajtad, hogy "mit érzel már", a vezető pedig segít abban, hogy felszínre kerüljenek a megfigyeléseid.

  • A megfigyelés is gyógyít: Ha az egész napot úgy töltöd el, hogy egyszer sem kérnek fel szerepbe, és "csak" a körben ülsz, a látottak akkor is dolgoznak benned. A történetek tanulságai, az elhangzó oldó mondatok ereje a megfigyelőkre is hatással van.

A titok egyszerű: Ne akarj érezni semmit. Csak légy jelen, és bízz abban, hogy a "mező" pontosan azt hozza ki belőled, amire ott és akkor szükség van.

5. Milyen esetekben segíthet a Családállítás?

  • párkapcsolati nehézségek feldolgozásában,
  • szülő, gyerek, testvérrel kapcsolatos családi problémák tisztázásában
  • munkahelyi konfliktusok, elakadások oldásában
  • karrier válság esetén
  • életviteli nehézségek, belső konfliktusok, boldogtalanság, "nem találom a helyem érzése"
  • függőségek
  • stresszes élethelyzetek, depresszió, kiégés tünetei esetén
  • anyagi elakadás
  • nehéz, ismétlődő élethelyzetek az élet bármely területén melyek miatt úgy érzed nem tudsz előbbre jutni és nem látod az okait a saját életedben 

6. Hogyan készülj egy családállító napra?

A családállítás nem igényel különleges képességeket vagy előzetes tudást, de van néhány apróság, amivel segítheted a saját folyamatod és kényelmedet

1. Praktikus tudnivalók

  • Kényelmes öltözet: Olyan ruhát válassz, amiben szívesen ülsz akár hosszabb ideig a földön vagy széken, és amiben szabadon tudsz mozogni. Érdemes rétegesen öltözni, mert a folyamatok során a testhőmérsékletünk változhat (a belső munka során kimelegedhetünk vagy épp megborzonghatunk).

  • Vastag zokni vagy papucs: A legtöbb helyszínen cipő nélkül vagyunk a teremben, így egy kényelmes zokni sokat dob a komfortérzeten.

  • Folyadék és élelem: A belső munka sok energiát emészt fel. Kérlek, hozz magaddal elegendő mentes vizet és némi harapnivalót (szendvics, olajos magvak, csokoládé) a szünetekre.

  • Kávéra, teára a vendégeim vagytok. 

2. Mentális készülődés

  • Fogalmazd meg a szándékod: Ha saját állításod lesz, érdemes előre átgondolni mi az a konkrét nehézség vagy elakadás az életedben, amin most változtatni szeretnél? Nem kell kész elemzéssel érkezned, elég a téma (pl. párkapcsolati válság, visszatérő félelem, pénzügyi blokk).

  • Hagyd otthon az elvárásokat: Próbálj meg nyitott, "üres" állapotban érkezni. Ne akard előre kitalálni a megoldást; engedd meg, hogy a folyamat mutassa meg az utat.


Bejelentkezés szükséges: Kapcsolat

7. Mi az a "Szeretet Rendje"?

Bert Hellinger megfigyelései szerint a családunk nem csupán egyének csoportja, hanem egy láthatatlan energiamezővel rendelkező rendszer. Ahhoz, hogy ebben a rendszerben a szeretet szabadon áramolhasson, és az egyének "jól" érezzék magukat, bizonyos "törvényszerűségeknek" kell érvényesülniük. Ezeket nevezzük a szeretet rendjeinek.

Ha ezek a rendek sérülnek (például egy családi tragédia vagy titok miatt), az később "elakadásokhoz" vezethet az utódok életében: sikertelenség, tartós betegség vagy párkapcsolati válság formájában.

A három alaptörvény:

  1. Az odatartozás joga: A család minden tagjának – élőknek és holtaknak, szenteknek és bűnösöknek egyaránt – egyenlő joga van az odatartozáshoz. Az oda tartozás lehet "vérszerinti" vagy egyéb fontos kapcsolódásmiatt is. Senkit sem lehet kirekeszteni, elfelejteni vagy letagadni.

    • Példa:
      Ha egy családban titkolnak egy korábbi abortusz, egy kitagadott "fekete bárány" vagy egy korán meghalt testvér emlékét, a rendszer "hiányt" érzékel, és egy későbbi generáció tagja öntudatlanul is elkezdi képviselni az elfelejtett személyt.

  2. A hely rendje: A rendszerben mindenkinek megvan a maga pontos helye az érkezési sorrend alapján. Aki előbb érkezett, annak elsőbbsége van (szülők megelőzik a gyermeket, az elsőszülött a másodszülöttet). Ez a rend munkahelyi kapcsolatokban, párkapcsolatban is értelmezhető.

    • Példa:
      1. Probléma forrása lehet, ha a gyermek "szülősíti" magát (például érzelmileg ő támasztja az anyját az apa helyett). Ilyenkor a gyermek nem tudja a saját életét élni, mert méltatlanul nehéz terhet cipel.
      2. Az előző párkapcsolat el nem gyászolása miatt nincs "hely" az új pár számára.

  3. Az adás és elfogadás egyensúlya: A kapcsolatainkban fontos az egyensúly. Aki csak ad, az felettes pozícióba kerül, aki csak kap, az pedig adósnak érzi magát, és gyakran dühvel vagy elmeneküléssel reagál.
    Ez szintén generációkon keresztül is értelmezhető. Ha az egyik generációban valaki nagy áldozatot hoz, vagy épp ellenkezőleg, méltatlanul sokat vesz el másoktól, az egyensúlytalanság "tartozásként" vagy "többletként" öröklődik tovább.

    • Példa:
      1. Az el nem ismert áldozat (A "mártír" nagyszülő) Gyakori eset, amikor egy nagyszülő feláldozza a saját álmait, karrierjét vagy boldogságát, hogy a családja túléljen (például háború után). Ha a család ezt természetesnek veszi, és nem adja meg érte a méltó tiszteletet és elismerést, a rendszerben "tartozás" keletkezik. Egy unoka vagy dédunoka érthetetlen bűntudatot érezhet a saját sikerei miatt. Tudat alatt úgy érezheti: "Nekem nincs jogom a jóléthez, amíg a nagyapám ennyit szenvedett." Ilyenkor az unoka szabotálja a saját karrierjét, hogy "kiegyenlítse" a mérleget a felmenője felé.

      2. A "könnyű pénz" vagy igazságtalan örökség. Ha egy generáció úgy jut vagyonhoz vagy előnyhöz, hogy közben másokat megkárosít (például egy testvér kisemmizése az örökségből, vagy méltatlanul szerzett javak a történelem viharaiban), az adás és elfogadás mérlege súlyosan kibillen. A későbbi generációk tagjai gyakran "szórják a pénzt", vagy képtelenek megtartani a vagyont. Ez egy tudattalan öngyógyító folyamat a család részéről: a rendszer megpróbál megszabadulni attól a többlettől, amiért a felmenők nem "fizettek meg" tisztességesen.

      3. A korai halál és az élet "ára" Ez az egyik legmélyebb transzgenerációs dinamika. Például egy anya belehal a szülésbe. Későbbi generációban egy unoka, dédunoka egész életében úgy érezheti, hogy az élete "túl sokba került". Megjelenhet az a belső mondat, hogy: "Inkább én megyek utánad, csak ne legyen ekkora a tartozásom." Ez gyakran depresszióban vagy életviteli nehézségekben nyilvánul meg.




8. Családállító nap után...

A családállítás hatása nem ér véget a terem elhagyásával. Ha teheted, aznap este már ne tervezz nagy társasági eseményt. Legyen időd megérkezni, pihenni, sétálni vagy csak csendben lenni.

Amit a csoportban látsz és hallasz, az ott is marad – ez a biztonság alapja. Emellett javasoljuk, hogy a saját állításodról se beszélj legalább 2-3 hétig. A kibeszélés "elpárologtatja" azt az energiát, amire a változáshoz szükség van. Hagyd, hogy a kép dolgozzon benned.